A külső ellenpulzációs terápia (EECP) egy modern, új kezelési lehetőség a kardiológiában. A kezelés során az alsó végtagokra gyakorolt nyomással javítják a véráramlást, elősegítve ezzel a krónikus szívbetegségek tüneteinek enyhítését. A külső ellenpulzációs terápiát elsősorban angina pectoris vagy mellkasi fájdalom esetén javasolhatják, de más kórképekben is segíthet.
Mit jelent a külső ellenpulzációs terápia?
Hogyan működik a külső ellenpulzációs terápia?
Milyen esetekben lehet hasznos a külső ellenpulzációs terápia?
Kiknek nem javasolt a külső ellenpulzációs terápia?
Mik a külső ellenpulzációs terápia előnyei?
Mik a külső ellenpulzációs terápia hátrányai?
Mi várható a külső ellenpulzációs terápia során?
Kapcsolódó szolgáltatásaink a Kardiológiai Központban
Foglaljon időpontot orvosainkhoz!
Mit jelent a külső ellenpulzációs terápia?
A külső ellenpulzációs terápia (EECP) egy nem invazív, mechanikai kezelési lehetőséget jelent a kardiológiai tárházában. A külső ellenpulzációs terápia egy viszonylag új terápiás módszernek számít, amit jelenleg elsősorban az angina pectoris és a mellkasi fájdalom tüneteinek enyhítésére javasolhatnak. Fontos kiemelnünk, hogy a legtöbb krónikus szívbetegség kezelésében a fókusz a tünetek enyhítésén, az életminőség javításán és a későbbi szövődmények elkerülésén van. A külső ellenpulzációs terápia is ebben tud segíteni, hatékonyan tudja enyhíteni a krónikus szívbetegségek tüneteit, csillapítja a mellkasi fájdalmat, de nem hoz teljes gyógyulást ezekben a kórképekben. Hasznos lehet viszont azok számára is, akik az alapbetegségeik miatt nem alkalmasak műtétre.
A külső ellenpulzációs terápia lényege, hogy az alsó végtagokra gyakorolt nyomással elősegítik a jobb véráramlást. Ehhez felfújható mandzsettákat használnak az alsó végtagokon. Az alsó végtagokra kifejtett nyomás mobilizálja az ott pangó vért és szövetközti folyadékot, újra bekapcsolja őket a vérkeringésbe. A külső ellenpulzáció segíti a hatékonyabb áramlást a vérereken belül, így összességében csökkentheti a gyógyszerszükségletet, és növelheti az aktív életvitel képességét anélkül, hogy tüneteket okozna. A külső ellenpulzációs terápia mellékhatásai általában csekélyek; viszont nagy előnye, hogy egy nem invazív kezelési lehetőséget jelent, ami ambulánsan is elvégezhető. A kezelést általában több héten át kapja az érintett. A külső ellenpulzációs terápia azok számára lehet hasznos, akik az alábbiakat tapasztalják:
- Tartós mellkasi fájdalom vagy nyomás, amely fizikai aktivitás vagy stressz során jelentkezik
- Gyógyszeres kezeléssel már nem enyhülő panaszok
- Nem jogosult invazív eljárásra, műtétre
- Ismételt panaszok egy invazív beavatkozást (például bypassműtétet, angioplasztikát vagy stentelést) követően
Hogyan működik a külső ellenpulzációs terápia?
A külső ellenpulzációs terápia nyomást gyakorol az alsó végtagokban lévő erekre. Ezt felfújhatós mandzsetták segítségével érik el. Amikor a szív ellazul (diasztolés fázis), a mandzsetták egymás után felfújódnak, hogy növeljék a nyomást a vérerek falán és elősegítsék a vér visszaáramlását, ezáltal pedig a szívizom oxigénnel való vérellátását. A koszorúerek ugyanis - más artériákkal ellentétben - a szívverések közti szünetben kapják a véráramlást, nem pedig a szívverések alatt. Amikor a szív összehúzódik (szisztolés fázis), a mandzsetták kieresztik a levegőt és csökkentik a nyomást az alsó végtagokon megkönnyítve ezzel a szív munkáját. A mandzsetták tehát a szívvel ellentétesen húzódnak össze és tágulnak ki, amivel segítik és tehermentesítik a szívet.
A külső ellenpulzációs terápia emellett arra is ösztönözheti az ereket, hogy új utakat, új kollaterális ereket nyissanak meg és hozzanak létre az áramlásához. A kollaterális erek természetes kerülőutat jelentenek a szűkült vagy elzáródott artériák körül. Biztosítják a vérkeringést olyan helyen is, ahol korábban érszűkület miatt ez akadályozott volt. Lássunk ehhez egy példát! A szívnek oxigénre van szüksége a megfelelő működéshez. Az elzáródott artériák korlátozzák az oxigéndús vér visszaáramlását a szívbe, ami olyan tünetekhez vezethet, mint a mellkasi fájdalom, a légszomj vagy a fáradtság. Angina pectoris esetén a koszorúerek vannak kritikus mértékben beszűkülve. A külső ellenpulzációs terápia ezen a ponton kapcsolódik be, segítségével új erek jöhetnek létre a szívizomzaton belül is, amik javítják az egészséges, oxigéndús vér áramlását a szív minden területére. Ezek a kis járulékos erek „természetes kerülőutakat” hoznak létre a szűkült vagy elzáródott artériák körül, hogy helyreállítsák a véráramlást és enyhítsék a kellemetlen tüneteket.Cikkek melyeket mindenképpen olvasson el!
Milyen esetekben lehet hasznos a külső ellenpulzációs terápia?
A külső ellenpulzációs terápia sok betegség esetén hasznos lehet, az alábbiakban összegyűjtöttük, hogy a legtöbbször milyen esetekben javasolják:
- Mellkasi fájdalom
- Köhögés
- Fáradtság
- Légszomj (dyspnoe)
A külső ellenpulzációs terápia azonban más állapotokon is segíthet, többek között:
- Stabil angina pectoris
- Cerebrovaszkuláris betegségek
- Szívelégtelenség
- Veseelégtelenség
- Bal kamrai diszfunkció (a szívelégtelenség korai stádiuma)
- Tüdőbetegségek
- Perifériás artériás betegség (PAD)
Kiknek nem javasolt a külső ellenpulzációs terápia?
Fontos kiemelni, hogy a külső ellenpulzációs terápia stabil angina pectoris esetén segíthet, de nem képes az instabil angina pectoris (akut koronária szindróma) kezelésére. Az anginának ez a típusa súlyosabb, gyakoribb és hosszabb ideig tartó tüneteket okoz, amik akár pihenés közben is fennállhatnak. Nem ajánlott a külső ellenpulzációs terápia terhesek számára sem, valamint azoknak, akiknek pacemakerük van. Az alábbi állapotokban sem javasolt ez a kezelés:
- Aortaelégtelenség
- Pitvarfibrilláció
- Vérrögök
- Veleszületett szívbetegségek
- Megnagyobbodott szív
- Szívbillentyű betegség
- Aktív vérzés
- Magas vérnyomás (hipertónia)
- Szabálytalan vagy gyors szívverés
- Hipertrófiás kardiomiopátia
- Pulmonális hipertónia
- Súlyos perifériás érbetegség
Kapcsolódó cikkünk
A férfiszív egészségét a munka és a magánélet is befolyásolja
A munka kapcsán fellépő stresszen túl az is régóta bizonyított tény, hogy a magánéleti státusz, a magány és a párkapcsolati nehézségek is növelik a szív-érrendszeri betegségek rizikóját. Dr. Vaskó Péter, a Budai Kardioközpont szakorvosa az összefüggésekre és a kivizsgálás lehetőségeire hívta fel a figyelmet.
Mik a külső ellenpulzációs terápia előnyei?
A kutatások alapján a külső ellenpulzációs terápia számtalan előnnyel bír. A külső ellenpulzációs terápia valójában funkcióját tekintve olyan, mint a „passzív” testmozgás, ezért ugyanolyan tartós és kedvező egészségügyi változásokat okozhat, mint a valódi testmozgás. Sokan arról számoltak be, hogy a kezelést követően akár több évig is enyhültek a tüneteik. Emellett a következőket tapasztalták:
- Kevesebb és ritkább anginás tünet, beleértve a mellkasi fájdalmat is
- Magasabb energiaszint a mindennapokban
- Visszatérés a napi tevékenységekhez, sportokhoz
- Fájdalommentes fizikai aktivitás
- Jobb alvásminőség
- Kevesebb gyógyszer szedése
Mik a külső ellenpulzációs terápia hátrányai?
A külső ellenpulzációs terápia előnyeihez képest a kockázatok és mellékhatások jóval csekélyebbek. A legtöbben általában semmilyen jelentős mellékhatást, kellemetlenséget vagy szövődményt nem tapasztalnak. Elvétve előfordulhat, hogy valakinél légszomj alakuljon ki, ami kezelést, akár kórházi ellátást is igényelhet. A külső ellenpulzációs terápia tipikus mellékhatásai közé azonban inkább kisebb panaszok tartoznak, mint például a fáradtság vagy az izomfájdalom. Néhányan hólyagokat vagy enyhe bőrirritációt vehetnek észre magukon a mandzsetták helye alatt. Másoknál előfordulhatnak:
- Zúzódások
- Ödéma
- Fáradtság
- Izom- vagy ízületi panaszok
- Zsibbadás vagy bizsergés
- Nyomási sebek
Mi várható a külső ellenpulzációs terápia során?
A külső ellenpulzációs terápia előtt első lépésként fel kell mérni az adott betegséget és a páciens állapotát. 
Ehhez fizikai vizsgálatot és terheléses terheléses tesztet végeznek. Nem mindenkinek javasolt ugyanis a külső ellenpulzációs terápia, így fel kell mérni, hogy a páciens egyrészt részesülhet-e ebben a kezelésben, másrészt, hogy tudna-e hatékonyan segíteni az állapotán. Amennyiben igen, a kezelőorvos elmagyarázza az eljárást és az alkalmazott berendezéseket is. A külső ellenpulzációs terápia általában több hetes kezelést igényel. A legtöbb esetben 7 hétig, heti 5 napban, napi egy órában kapják a kezelést a betegek, de ettől eltérő kezelési tervet is javasolhatnak.
A külső ellenpulzációs terápia előtt három elektrokardiogram (EKG) tapaszt helyeznek a mellkasra, valamint felfújható mandzsettát a beteg lábaira és fenekére. A mandzsettákat légtömlőkhöz csatlakoztatják. Emellett az ujjakra helyezhető érzékelőt is adnak a vérnyomás és oxigén szintek ellenőrzésére. Ezek ellenőrzése azért fontos, hogy képet kapjunk már a kezelés során is a kezelés sikerességéről, valamint, hogy elkerülhessük az esetleges kellemetlen mellékhatásokat, például a már említett nehézlégzés kialakulását. Az EKG- és vérnyomásmérők szinkronizálják a felfújást és a leeresztést a szívveréssel. A mandzsetták felfújódnak, amikor a szív pihen, növelve a koszorúerek vérellátását. Ezután gyorsan leeresztik a levegőt, hogy megkönnyítsék a szívnek az újbóli pumpálást.
Az eljárás alatt a beteg egy párnázott asztalon pihen vagy szundikál, miközben az alsó végtagjai köré helyezett mandzsettákat levegő tölti meg. A páciens érezheti a mandzsetták szorítását és elernyedését a lábai körül, de alapvetően ez nem egy kellemetlen érzés, kényelmesnek kell lennie. Nem okozhat fájdalmat vagy kellemetlenséget, és a kezelés után a beteg vissza is térhet a szokásos napi rutinjához. Előfordulhat azonban, hogy a kezelés után néhány napig fáradtnak érzik magukat az érintettek. A fáradtságot viszont felül írja, amikor észreveszik a tünetek javulását magukon! A legtöbben ezt a külső ellenpulzációs terápia utolsó heteiben már átélik, utána pedig évekig is megmaradhatnak a kezelés jótékony hatásai.
