Az abláció egy különleges terápiás lehetőség a kardiológiában, ami a szívritmuszavarok gyógyítására szolgál. Az abláció során roncsolják a szívizomzatban az ingerületet tévesen vezető elektromos pályát. Leggyakoribb típusa a katéteres abláció, ami egy minimálisan invazív eljárást jelent. Központunkban jelenleg nem végezzük ezt a fajta terápiát.


Mit jelent az abláció?
Mi gyógyítható az abláció által?
Milyen típusú szívritmuszavarok esetén alkalmazható az abláció?
Milyen más terápiás lehetőségek vannak az abláció mellett?
Hogyan történik az abláció lépésről lépésre?
Milyen szövődményeket okozhat az abláció?

Kapcsolódó szolgáltatásaink a Kardio Központban

Mit jelent az abláció?

Az abláció azoknak a terápiás aljárásoknak a neve, amelynek során célzottan megszüntetik a szív hibás elektromos jeleinek elvezetését. Az abláció során a kardiológus apró hegeket hoz létre a szívizomzat azon részein, amelyek az arritmiát okozzák. Ezzel megakadályozza, hogy hibás ritmust generáljanak vagy továbbítsanak az adott területek a szívben, és megszünteti a szívritmuszavart. Az abláció különböző módszerekkel is elvégezhető, beleértve a hő-, hideg-, vagy energia alapú technikákat. Például a hő alapú abláció során a kóros szöveteket vagy sejteket magas hőmérsékletnek teszik ki, ami azok elhalásához vezet. Hideg alapú abláció esetén fagyasztásos technikát alkalmaznak. Az abláció tehát a különböző típusú szívritmuszavarok definitív, végleges megoldásaként szolgálhat. Érdemes azonban tudni, hogy nem minden szívritmuszavar esetén használható az abláció, a későbbiekben részletesen is bemutatjuk, hogy pontosan milyen esetekben segíthet.

Az abláció számos előnnyel bír, mivel egy minimálisan invazív beavatkozásról van szó. Általában kevesebb komplikációval jár, mint a hagyományos műtéti beavatkozások, és gyorsabb a felépülési idő is utána. Az abláció lehetővé teszi, hogy pontosan csak a kóros szövetet pusztítsuk el, miközben minimalizáljuk a káros hatásokat a környező szövetekre. Éppen ezért az abláció egyre népszerűbbé válik a modern orvostudományban, és sokféle területen alkalmazzák a kóros szövetek vagy sejtek elpusztítására, például az onkológiában. Jelen cikkünkben az abláció kardiológiai vonatkozásait, a szív ablációt mutatjuk be részletesebben.

Kapcsolódó cikkünk

Hirtelen magas pulzus? Ilyen okai lehetnek

Hirtelen magas pulzus? Ilyen okai lehetnek

A lassan, hónapok, évek alatt emelkedő pulzusérték szinte semmilyen tünetet nem okoz, azonban a hirtelen kiugró pulzus sokakat megijeszthet. A szívverés hirtelen felgyorsulásának lehetséges okairól és a kivizsgálás szükségességéről dr. Vaskó Péter, a KardioKözpont szakorvosa beszélt. 

Mi gyógyítható az abláció által?

Az abláció a szívritmuszavarok kezelésére szolgál. Egy gyakran alkalmazott és kedvelt terápiás módszert jelent, ugyanis az abláció (a legtöbb esetben) egy kevés kockázattal járó, minimálinvazív beavatkozás, ami képes véglegesen megszüntetni a szívritmuszavarokat. Az abláció mélyebb megértése érdekében először tekintsük át a szív ingerképzését és azt, hogy hogyan jönnek létre a szívritmuszavarok!

A szív összehúzódásának irányításért a szívizomzatban található ingerületkeltő és -vezető rendszer a felelős. Az ingerület egy elektromos impulzust jelent, ami speciális szívizom sejtekben keletkezik. A szív ingerületkeltő és vezető rendszeréhez tartozik a szinuszcsomó, az AV-csomó, a His-köteg, a Tawara-szárak és a Purkinje-rostok. Ezek az elemek biztosítják a szív ritmusos összehúzódását, ami pedig a vér folyamatos pumpálását teszi lehetővé:Abláció - Kardio Központ

  • Szinuszcsomó (SA-csomó): A szinuszcsomó a jobb pitvar falában helyezkedik el, és ez az elsődleges pacemaker (ritmusgenerátor) a szívben. Az itt keletkező ingerület indítja el a szív összehúzódását. A szinuszcsomóban spontán elektromos impulzusok keletkeznek, amelyek ritmusa normál esetben 60-100 impulzus percenként. Ez az ingerület továbbterjed a pitvarokra, amik ennek hatására összehúzódnak, és a vért a kamrákba pumpálják.
  • Atrioventricularis csomó (AV-csomó): Az AV-csomó a pitvarok és a kamrák közötti határon található. Ez a csomó egy kicsit késlelteti az ingerület továbbítását, ami lehetővé teszi, hogy a pitvarok teljesen kiürüljenek, mielőtt a kamrák összehúzódnak. Az AV-csomó az ingerületet a His-kötegre továbbítja.
  • His-köteg és Tawara-szárak: A His-köteg az AV-csomóból indul ki, majd két Tawara-szárra oszlik, melyből egy fut a jobb és egy a bal kamrához.
  • Purkinje-rostok: A Purkinje-rostok a szívizomban elágazó, vékony rostok, amelyek az ingerületet közvetlenül a kamrák izomsejtjeihez vezetik. Ezek a rostok felelősek a kamrák gyors és egyidejű összehúzódásáért.

Ha a szív normál ingerképzésében vagy vezetésében probléma merül fel, akkor szívritmuszavarok alakulhatnak ki. Előfordulhat például, hogy a szinusz csomón kívül máshol is ritmus generálódik, vagy hogy a kétoldali His kötegen és a Tawara szárak között összeköttetés van jelen, amin keresztül az ingerület újra meg újra körbehalad. Bármelyik eshetőség is áll fent, a szív összehúzódása nem lesz olyan koordinált, emiatt nem lesz olyan erős és elégséges, mint normál esetben. A szívritmuszavarok növelhetik a stroke, a szívelégtelenség és más súlyos szövődmények kockázatát, így mihamarabb kezelni kell őket. A gyógyszeres kezelések mellett hatékony terápiás módszer az abláció is.

Milyen típusú szívritmuszavarok esetén alkalmazható az abláció?

Az alábbiakban összegyűjtöttünk néhány olyan szívbetegséget, amelyekben hatékony lehet az abláció:

  • Supraventrikuláris tachycardia (SVT)
  • Atrioventricularis nodális reentry tachycardia (AVNRT)
  • Atrioventrikuláris reentry tachycardia (AVRT)
  • Wolff-Parkinson-White (WPW) szindróma
  • Atriális fibrilláció (pitvarfibrilláció)

Ezekben a kórképekben az abláció segítségével maga a szívritmuszavar oka szüntethető meg. Az abláció egyrészt lehetőséget ad a kóros ingereket képző sejtek elpusztításához (például SVT esetén) másrészt blokkolni tudjuk vele a járulékos kötegeket, amiken hibásan vezetődik az ingerület (például WPW szindróma esetén). Ezenkívül az ablációt ritkán más ritmuszavarok és szívbetegségek kezelésére is alkalmazzák. Mielőtt bármilyen esetben is sor kerülne az ablációra, részletesen ki kell vizsgálni a beteget és mérlegelni az egyéb kezelési lehetőségeket. A döntés a páciens érdekeit figyelembe véve születik meg.

Cikkek melyeket mindenképpen olvasson el!

Milyen más terápiás lehetőségek vannak az abláció mellett?

Az abláció sikeresen képes kezelni bizonyos típusú szívritmuszavarokat, de nem csak ez az egy út létezik. Van több terápiás alternatívája is attól függően, hogy milyen típusú betegségről van szó, és mik a beteg egyéni klinikai jellemzői. Az abláció néhány alternatív lehetőségei:

  • Gyógyszeres kezelés: Gyakran előfordul, hogy bizonyos szívritmuszavarokat vagy más szívbetegségeket először gyógyszeres terápiával kezelnek, például béta-blokkolókkal, antiarritmiás gyógyszerekkel vagy más szívgyógyszerekkel. Ezek a gyógyszerek segítenek szabályozni a szívritmust és enyhíteni a tüneteket anélkül, hogy invazív eljárásokra lenne szükség.
  • Pacemaker vagy implantálható kardioverter-defibrillátor (ICD): A pacemaker vagy ICD beültetése alternatív lehetőség lehet az ablációhoz képest. Ezek az eszközök is segítenek szabályozni a szívritmust és megakadályozni a veszélyesebb szívritmuszavarok létrejöttét, például a pitvarfibrillációt.
  • Szívsebészeti beavatkozások: Bizonyos esetekben szívsebészeti beavatkozásokra lehet szükség, különösen a hipertrófiás obstruktív kardiomiopátia (HOCM) vagy más strukturális szívbetegségek esetén.
  • Természetes gyógymódok és életmódbeli változtatások: Néhány szívbetegség esetén a természetes gyógymódok és életmódbeli változtatások is segíthetnek enyhíteni a tüneteket és fenntartani a szív- és érrendszeri egészséget.

Fontos megjegyezni, hogy az abláció terápiás alternatíváit mindig a beteg egyéni klinikai jellemzői és az adott szívritmuszavar jellege alapján kell megfontolni. Az orvosok tájékoztatást adnak az összes elérhető kezelési lehetőségről, hogy segítsenek a legjobb döntés meghozatalában.

Hogyan történik az abláció lépésről lépésre?

Az ablációt megelőzően részletes kivizsgálásra kerül sor. Úgy is mondhatjuk, hogy ez az abláció nulladik lépése. Ennek során vérvizsgálatokat, EKG-t és echokardiográfiát végeznek, hogy minél pontosabb képet kapjanak a szívritmuszavarról és a szív szerkezetéről. Az abláció előtt előfordulhat, hogy a betegnek le kell állítania bizonyos gyógyszerek szedését.

Maga az abláció során a beteg általában éber állapotban van, de helyi érzéstelenítést vagy altatást is alkalmazhatnak a nagyobb kényelem érdekében. A katétert leggyakrabban az ágyéki terület vénáján keresztül vezetik be és juttatják el a szívhez. Az elektrofiziológiai vizsgálat során az orvosok különböző elektromos térképezési technikákat használnak, hogy minél pontosabban felmérjék a szív elektromos rendszerét és azonosítsák az elváltozásokat. Így pontosan meg tudják határozni a kóros területeket, amelyeket az abláció során célozni kell. Ha megvan ez a terület, az ott lévő kóros szövetek vagy sejtek megsemmisítésére speciális technikákat alkalmaznak. Például hőenergia segítségével célzottan és hatékonyan elpusztítják az adott terület sejtjeit, ami hegesedést von maga után.

Miután az abláció befejeződött, az orvosok további elektrofiziológiai vizsgálatokat végezhetnek, hogy megbizonyosodjanak az abláció sikerességéről. Ezt követően általában néhány órán keresztül megfigyelik a beteget, mielőtt hazaengednék, hogy gyorsan kezelni tudják az esetleges komplikációkat. Az ablációt követő felépülés viszonylag gyors, ennek menetéről is részletes tájékoztatást ad az orvos a hazabocsátás előtt. Az abláció utáni hónapokban előfordulhat, hogy aszpirint vagy más vérhígító gyógyszereket kell szednie a betegnek, hogy megelőzzék a vérrögképződést.

Kapcsolódó cikkek, amelyek érdekelhetik Önt

Milyen szövődményeket okozhat az abláció?

Alapvetően kevés kockázattal jár az abláció és kevés szövődményt okozhat. De mint minden orvosi beavatkozás esetén, itt sem nulla ez a kockázat. Néhány lehetséges szövődmény abláció esetén:

Módosítás: 2024.11.08 17:42